Désen a ferencrendi kolostor visszaadását az 1989-es események után a kisváros mintegy kétezer fős katolikus közössége tüntetésen követelte. Ily módon visszakaptak az épületből öt szobát és a raktárnak használt helyiség egy részét. Ez utóbbi kultúrterem lesz, illetve ifjúsági klubként fog működni. Ferencz Béla Ervin ferences rendfőnök elmondta, hogy szükség lenn az épület egészére. Esőfokon megnyerték a pert, azonban Kolozsváron a per egyelőre elveszett. Az egyházközség fellebbezett. /Péterszabó Ilona: Mégis kié lehet egy kolostor? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./
1999. december 10.
A kommunista diktatúra, az egyházüldözés idején több ferences szerzetest is bebörtönöztek /Boros Fortunátot, aki börtönben is halt meg, további elítéltek: Gurzó Anaklét, Écsi János, Angi Csaba, Benedek Fidél, Fodor László, Fülöp Tamás, Pöhacker Balázs, Bálint Szalvátor, Fodor Pelbárt, György Hugó, Krizogon fráter, Hajdú Leánder, Szentmártoni Odorik, Szőcs Izidor és Ferencz Ervin/. - 1991-ben az állam újra elismerte a Ferenc-rend létezését. A ferencesek Benedek Domokost megválasztották tartományfőnöknek. 1991-ben 28 rendtag volt, azóta sok fiatal jelentkezett a rendbe, jelenleg 68-an vannak. A ferencesek noviciátusa Magyarországon, Szécsényben van, a teológia pedig Szegeden. Erdélyben a ferences kolostorok nagy része még mindig állami kézben van. Egyelőre Csíksomlyó, Dés, Déva, Gyergyószárhegy és Esztelnek rendháza van osztatlanul a birtokukban, a többi helyzete rendezésre vár. Marosvásárhelyen a ferencesek szegénykonyhát tartanak fenn, Pál atya pedig cigánypasztorációt végez, Déván Bőjte Csaba három ferences társával 160 árvagyerekről gondoskodik, további húsz gyermekkel az üresen álló szászvárosi kolostort népesítették be. /Balázs János: A ferencesek Erdélyben. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 10./
2001. május 21.
Máj. 19-én Sepsiszentgyörgyön tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Ötvenhatosok Bajtársi Társasága. Az egyesület új elnököt választott, és döntött arról, hogy együttműködési kapcsolatra lép a magyarországi '56-os Szövetséggel. Koszorúkat helyeztek el a főtéri parkban a kommunizmus áldozatainak és meghurcoltjainak emlékére állított kopjafánál. A Társaság alelnöke, Puskás Attila és a hírhedt Szoboszlay-perben életfogytiglanra ítélt Ferencz Béla Ervin ferences szerzetes felidézte a múltat. A résztvevők ellátogattak a Székely Nemzeti Múzeumba, megnézték az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharcot felidéző korabeli fényképekből, dokumentumokból összeállított kiállítást. A magyarországi '56-os Szövetség képviseletében Sinkovics Gyula országos elnök, Schütter Tibor ügyvezető elnök és dr. Czeglédi József szóvivő, a politikai foglyok országos szövetsége (POFOSZ) debreceni szervezetének nevében Kondor Zoltán üdvözölte az erdélyieket, akiknek részéről több javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy létre kell hozni az egész Kárpát-medencét átfogó ötvenhatos bajtársi társaságot. A közgyűlés a mezőfelei Kacsó Tibor leköszönő elnököt tiszteletbeli elnökké kiáltotta ki, helyébe Józsa Csaba bibarcfalvi születésű, Sepsiszentgyörgyön élő nyugalmazott tisztviselőt, volt ötvenhatos elítéltet bízta meg az elnöki teendőkkel. /(benkő): Ötvenhatosok találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./
2001. június 20.
Csereművész-akció zajlik Gyergyószárhegyen, a Budapest V. kerülete Önkormányzata és Hargita Megye Tanácsa, Gyergyószárhegyi Alkotóközpont közti egyezmény alapján. E cseretábort augusztus végén a hagyományos Barátság Képzőművészeti Alkotótábor követi. Az V. Kerületi Önkormányzattal közösen aláírt szándéknyilatkozatban leszögezték, ezentúl minden évben "művészcserélnek", hiszen a Hargita Megyei Tanács Gyergyószárhegyen, a Budapesti Önkormányzat a magyarországi Rozsnyón működtet alkotótábort. Ezekre a helyszínekre kölcsönösen küldenek művészeket. Öt kolozsvári képzőművészt is vendégül láttak az idén. Aug. 28-án a (volt) Barátság Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor nyitja meg kapuit Gyergyószárhegyen. Az először 1974-ben megtartott tábornak Márton Áron püspök akkoriban huszonöt évre a gyergyószárhegyi ferences kolostort is bérbe adta. S noha ez a szerződés már rég lejárt, azóta háromszor is meghosszabbíttatott. Idén is sikerült - ezúttal négy évre szóló - szerződést kötni a kolostor rendházfőnökével, Ferencz P. Ervinnel. Az Alkotóközpont Lázár-kastélybéli, tavalyi és idei munkálatait eddig két külföldi intézmény - a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a PHARE-kuratórium finanszírozta. /Gyergyószárhegyi művészcserebere. Augusztus 28-án kezdődik a XXVII. Barátság Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./
2001. augusztus 5.
Megjelent Bartalis János jelenleg dévai templomigazgató, történész könyve Halálra ítélve főcím alatt az erdélyi ferencesek története 1949-1989-ig. A könyv forrásjellegű. Az itt összegyűjtött adatok segítségével fogják megírni majd a ferences provincia történelmének újabb fejezetét. A könyv szerkesztője és egyben írója tizenkét ferences kéziratos visszaemlékezését - P. Balázs Aba, fr. Bálint Rókus, P. Bartók Albert, P. Benedek Domokos, P. Bíró Antal, P. Daczó Lukács, fr. Daian Szabin, P. Ferencz Ervin, P. Kádár István, P. Márk József, P. Pap Leonárd, P. Szalontai Barnabás, - valamint dr. P. Bálint Szálvátor és dr. Boros Domokos P. Fortunát kéziratait, P. Puni Emil jezsuita ex-provinciális szóbeli vallomását és saját élményeit használta fel forrásként. A könyvet a Szent István királyról elnevezett ferences rendtartomány (felelős kiadó Böjte Csaba OFM) adta ki. /Fodor György: Új egyházi kiadvány. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 5./
2001. december 29.
Nemrégiben Adrian Nastase kormányfő újból nemet mondott a regionalizmussal kapcsolatos országos vita puszta felvetésére is. Ioan Rus belügyminiszter hülyeségnek, Adrian Nastase miniszterelnök pedig "eltévelyedettek"-nek nevezte a Memorandum szerzőit. Tófalvi Zoltán az előzményekre emlékezetett. Az 1956-os magyar nemzeti szabadságharc ürügyén futószalagon gyártott koncepciós perekben is akkor hozták a legsúlyosabb, gyakran kivégzéssel járó ítéleteket, amikor az autonómia, Erdély hovatartozásának kérdése felvetődött. 1958-ban ennek a kérdésnek a puszta felvetéséért tizennégy személyt ítéltek halálra, és tizenkettőt ki is végeztek. Közülük az egyik, dr. Fintinaru Alexandru aradi ügyvéd román anyanyelvű volt. Az 1956-os szabadságharc leverése után Erdélyben rendezett öt, úgynevezett "hazaáruló-per" már önmagában is jelzi a retorzió méreteit. Ezek a perek: a "Szoboszlay-per", az "érmihályfalvi csoport", az "ENSZ-Memorandum", a "Fodor Pál baráti köre" és Teodor Margineanu lázadási kísérlete. Az első négy az "erdélyi kérdés" megoldását tűzte zászlajára. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatására - Temesváron még korábban - különböző elképzelések születtek az erdélyi kérdés megoldására: Erdély tartozzon Romániához, Erdélyt csatolják Magyarországhoz, lakosságcsere révén mindkét fél számára méltányosan és igazságosan oldják meg az erdélyi kérdést. Szoboszlay Aladár magyarpécskai-temessági plébános - igaz, szóbeszédek szintjén és gyermekien naivan - felvetette a föderalizmus, a konföderáció gondolatát is. Így kezdődött az ötvenes évek végének legsúlyosabb politikai pere, melyben jelképesen 56 személyt ítéltek el, közülük tizenegyet halálra. A halálraítéltek közül tízet kivégeztek. Szoboszlay Aladár megkérte a görög katolikus egyház egyik képviselőjét, dr. Fintinaru Alexandru aradi ügyvédet, hogy többpártrendszer programját jogi szempontból öntse komoly formába. Meg is tette. Románul és magyarul is elkészült a program. A lényeg, az elgondolás az volt, hogy az erdélyi román-magyar kérdést meg kell oldani, egy közös párt alapján: a Keresztény Szolidaritás Pártja révén. Közel 200 személyt tartóztattak le, legtöbbjüket ártatlanul. Több papot is elítéltek: Ferencz Béla (Ervin), Müller Jenő, Mezei Mózes Levente, Ábrahám Árpád, Ráduly István, Rádulyu Géza, Kosza József, Kovács Béla, Kovács Balázs római katolikus papokat, valamint Dan Aurel görögkeleti papot. Az ügyész mind az 56 vádlottra a halálbüntetés kiszabását kérte. Végül, 1958 májusában tizenegy vádlottat halálra ítéltek, tízet közülük kivégeztek: Szoboszlay Aladárt, báró Huszár Józsefet, Ábrahám Árpád római katolikus lelkészt, Orbán Károly marosvásárhelyi földbirtokost, dr. Kónya István-Bélát, dr. Fintinaru Alexandru ügyvédet, Tamás Dezsőt, Tamás Imrét, Orbán Istvánt, Lukács Istvánt. /Tófalvi Zoltán: A Memorandum-vita előzményei. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2002. március 7.
Márc. 5-én Gyergyószárhegyen P. Ferencz Ervin templomigazgató szerzetesnek Kassay Péter, a Megyei Alkotóközpont igazgatója szimbolikus gesztusként átadta a művésztelep oly sok meghívottjának is hajlékot nyújtó kolostorrész kulcsát. A két fél közötti egyezség szerint elismerik a Szent Ferenc-rendnek a tulajdonjog gyakorlását a kolostor fölött. A művésztáborok és a Szépteremtő Kalákák alatt a kolostorban felgyűlt értékek és használati tárgyak maradnak, a közös használat további feltételeit ezután beszélik meg. /Bajna György: Gyergyószárhegy. Jelképes kulcsátadás és egyezség. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./
2002. június 17.
Idén a Volt Politikai Foglyok Székelyudvarhelyi Szervezete volt a házigazdája annak a hagyományos találkozónak, amely alkalmával az egykori elítéltek nemcsak gondjaikat vitatják meg, de elhunyt rabtársaikra is emlékeznek. A Brassó, Kovászna, Maros és Hargita megyei szervezetek képviselői szombaton Szejkefürdőn tartottak gyűlést, melyen alapszabály-módosítást fogadtak el, és elhatározták, hogy együttműködési szerződést kötnek a magyarországi ’56-os Szövetséggel. (Annak elnöke, Sinkovics Gyula is részt vett a kétnapos találkozón.) Jún. 16-án Páll László, a székelyudvarhelyi szervezet elnöke vezette bajtársak Gyergyószárhegyen a ferences szerzetes rend templomában vettek részt Orbán László pápai prelátus és Bodó Péter címzetes esperes – mindketten volt politikai foglyok – által bemutatott szentmiseáldozaton. A szentmise előtt P. Ferencz Ervin templomigazgató házfőnök "civilben" köszöntötte a vendégeket. Megrázó visszaemlékezése végén Isten irgalmát kérte a most is bujkáló kínzókra, a jellemtelen államügyészekre és a gyáva védőügyvédekre. Meg akarunk bocsátani – fejezte be visszatekintő gondolatmenetét –, de nem szabad felejteni, hogy soha többé a gonoszság el ne követhesse mindazt a felmérhetetlen sok szenvedést és borzalmat, amiben annyi embernek és hozzátartozóiknak része volt. /’56-osok bajtársi találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 17./ Elfogadták azt a javaslatot, hogy az erdélyiek is képviseltessék magukat a magyarországi 1956-os szervezetek koordinációs bizottságában, és tagjaivá váljanak az alakuló, úgynevezett Közép-európai Klubnak. A Közép-európai Klub, ez a magyarországi kezdeményezés, a Baltikumtól az Adriáig 14 ország mindazon szervezeteinek munkáját hangolná össze, amelyek tagjai a kommunista rendszerben valamilyen módon szenvedtek. Június 16-án az elhunyt rabtársakra emlékezve, a volt politikai foglyok megkoszorúzták az áldozatok székelyudvarhelyi és gyergyószárhegyi emlékművét. Megemlékeztek az 1949-es gyergyószárhegyi kommunista ellenes zendülésről, ennek áldozatairól, a későbbi bebörtönzésekről, zaklatásokról, többek között az 1960-as, a szekuritáté által kiagyalt "Fekete kéz" néven emlegetett összeesküvésről. Nem forralunk bosszút, de nem feledhetjük el soha őket. – mondta az atya. /Fülöp D. Dénes: Népszerűsítik a forradalom eszmeiségét. Közép-európai Klubot létesítenek az ötvenhatosok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./
2002. augusztus 7.
Aug. 6-án megnyitották a Megyei Alkotóközpont gyergyószárhegyi, idei művésztáborát. A megnyitón Zsombori Vilmos, a megyei tanács elnöke, Zöld Lajos, P. Ferencz Ervin atya és Gaál András festőművész köszöntötte a hét országból érkezett művészeket. /Művészek hét országból. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./
2002. augusztus 28.
Dr. Blazsovszky Károly, Németországba áttelepedett orvos felajánlotta teljes orvosi berendezését a székely nép egészségügyi megsegítésére. Annak idején a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait. Az ajándékozási szerződés létrejött a szárhegyi Kájoni Akadémia Alapítvány közvetítésével. A szállítmány megérkezett rendeltetési helyére, a gyergyószárhegyi Kájoni Akadémia Alapítványhoz, ahonnan azonnal - a használati jog átadásával - átment a helyi körorvosi rendelőhöz. A szárhegyi betegeknek sok esetben nem kell majd a távolabbi klinikákra menniük orvosi szakvizsgálatokra, mert helyben is lehetőség lesz sok ilyen vizsgálat elvégzésére és a betegség megállapítására. /P. Ferencz Ervin OFM, Gyergyószárhegy: Értékes adomány Szárhegynek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./
2003. október 23.
Péterszabó Ilona 56 után 57-en a temesvári perben című könyvéből vett részlettel emlékezett a lap az 1956-os forradalom évfordulójára. Ferencz Béla Ervin (ma P. Ervin gyergyószárhegyi ferences templomigazgató) elmondta, hogy vallatták, gyötörték százféle pszichológiai módszerrel. Ebbe beleőrült. Az aradi börtönben azután helyrejött. Ő gyóntatta meg titokban a halálra ítéltek egy részét, akik a közelében voltak, Szoboszlay Aladárt, Orbán Istvánt és Ábrahám Árpádot, kivégzésük előtt. Mindannyian megláncoltan voltak a zárkában. /Grandiózus kirakatpert rendeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./
2004. április 28.
Páskándiné Sebők Anna szerkesztő, Páskándi Géza író özvegye a Duna Televízió csapatával járja Erdélyt, volt politikai foglyokat keres föl az 1956–65-ös időszakból. A napokban meglátogatta Gyergyószárhegyen Ferencz Ervin atyát, a Szoboszlay-per volt elítéltjét, Gyergyószentmiklóson pedig Salamon László volt 56-os elítéltet, majd Csíkszereda felé vette útját. Páskándiné Sebők Anna rámutatott, nemcsak a fiatalok, de az idősek sem ismerik azt az eseménysorozatot, amely 1956 és 65 között végbement Erdélyben, a borzalmas meghurcoltatásokat és az egymást követő pereket. Több mint négy és fél éve kutatja az erdélyi 56-os eseményeket, és azt kellett tapasztalnia, hogy az embereknek az egészről fogalmuk sincs. Mostani munkájukkal tizennyolc pert dolgoznak fel, körülbelül négy és fél, ötórás film lesz, amely feldolgozza az 56 utáni temesvári pert, a Szoboszlay-féle pert, az érmihályfalvi pert, a váradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének perét, a kolozsvári képzőművészekét, a Bolyai 1-es, 2-es és 3-as pert, mert itt három per következett egymás után 56 őszétől 58 végéig, a ferencrendi szerzetesek és Csiha Kálmán perét, a teológusok perét, a Küküllő menti röpcédulásokét, a Fekete Kéz, valamint a csíkszeredai tanárok és diákok perét, azon 56-os elítéltek pereit, akik a forradalom idején Magyarországon küzdöttek, majd itt ítélték el őket és a 65-ös „államellenes ügy" perét. Ezek a perek 11–12 ezer embert érintenek, és eddig nem készült róluk komoly felmérés, s nem tudják az összes elítélt számát sem. Megkérdezhető, mit csinálnak a fiatal történészek? Most dolgozó csapatukban az operatőr Sára Balázs, a hang Alföldi Jenő, a gyártásvezető Sarudi Gábor. Az egyik fő támogató a Duna Televízió. A filmben sok lesz a dokumentum, eddig ismeretlen dokumentumok is, mint a Szoboszlay-perben kimondott halálos ítéletek, a kivégzések jegyzőkönyvei, tehát olyan dokumentumok, amelyek eddig nem jelentek meg. /Gál Éva Emese: Filmszalag örökíti meg az emlékezetnek. Meghurcoltatások, perek Erdélyben 1956–65 között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./
2004. szeptember 21.
Negyven éve, 1964-ben szabadultak az általános amnesztia feltételei mellett többek közt az ún. Szoboszlay-per életben maradt elítéltjei is. Lőrincz Károly Vargyason lakó hivatásának tekinti elítélttársai emlékének ápolását, többek közt Kézdivásárhelyen sikerült neki és segítőinek kopjafát állítani. Lőrincz Károly élettörténetéről írt Balogh László Múltbirtokosok jövő nélkül /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2000/ című kötetében. Lőrincz Károlyt 25 évre ítélték, a Szoboszlay-perben összesen tizenegy halálos ítélet született, ezeket végre is hajtották, volt négy életfogytiglan, négy huszonöt éves, a legkisebb büntetés négy év volt. Lőrincz Károly megállapította, hogy a kommunizmus perét a mai napig nem folytatták le, bár áldozatainak száma százmilliónál többre tehető. Romániában az egykori gyilkosok, kínzók jó része hősi címet visel. A gyergyószárhegyi Ferencz Béla Ervin ferences atyát azért kínozták, hogy vallja azt: Szoboszlay Bukarestben ki akarta robbantani a forradalmat. Ha ezt vállalja, ígértek neki négy évre leszállított börtönbüntetést, de ugyanakkor kivégeztek volna 36–38 vádlottat, többek között Lőrincz Károlyt is. És Ferencz atyában volt annyi erő, hogy nemet mondjon. Macskássi Pál volt az erdélyi tartományi hadbíró alezredesi rangban, akinek nevéhez számtalan kegyetlen ítélet kapcsolódik. Lőrincz Károlyt 1993 októberében, meghívták Budapestre az ’56-osok világtalálkozójára, és ott elmondta, ’56-nak Erdélyben is voltak mártírjai, tizenegyet végeztek ki csak a Szoboszlay ügyben. Kérte, segítsenek emléket állítani nekik. Végül 1999-ben a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában avatták fel az emlékművet. Az emlékmű egy székely anyát ábrázol, aki felfogja eleső fiát, az 1956-os erdélyi mártírok neveit rávésték. Torján Ábrahám Árpád plébánosnak, vértanúnak állítottak kopjafát, Kézdivásárhelyen pedig egy kollektív kopjafát a kivégzettek neveivel, 24 név szerepel rajta. A kézdivásárhelyi temetőben minden év október 23-án megemlékeznek róluk. A Szoboszlay-ügyben 1957-ben voltak a letartóztatások, 1958-ban hoztak ítélete, s a per beilleszkedett az akkori magyarságellenes megtorlási hullámba. A Szoboszlay-üggyel azt akarták bizonyítani, hogy a magyarság az ország biztonsága ellen szervezkedik. 1958 februárjában látogatott Marosvásárhelyre Kádár János és Kállai Gyula, s kérték, hogy példás büntetésben legyen része az ’56-os szimpatizánsoknak. Meg is tették. Kezdve az ő perükkel és folytatva másokkal, így az EMISZ-szel, melyben 72 ifjút ítéltek el. Ugyanakkor a Faliboga-ügyben, melyben valóban fegyveres szervezkedés folyt Marosvásárhely környékén, mivel a vádlottak románok voltak, sokkal kisebb büntetések születtek. –A Szoboszlay-per anyagát Tófalvi Zoltán fogja feldolgozni, gyűjti hozzá az anyagot. Lőrincz József tüdővérzést kapott a börtönben, a börtönkórházból szabadult 1964-ben. Szabadulása után először nem alkalmazták sehol. A Szekuritáté be akarta szervezni besúgónak, de nem állt kötélnek. /B. Kovács András: Negyven éve szabadultak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./
2004. október 28.
A dévai székhelyű Szent Ferenc Alapítvány Böjte Csaba szerzetes atya, vezetésével fokozatosan gyermekvédelmi hálózatot épített ki Erdélyben. Jelenleg Déván, Zsombolyán, Torockón, Szalontán, Szászvárosban, Gyergyószárhegyen és Kolozsváron működtetnek központok. A kincses városban az intézményben felnevelt, főiskolára bejutott fiatalokat is segítik. Gyergyószárhegyen az idén szeptembertől a ferences kolostor adott otthont 11 Hargita megyei születésű, hátrányos helyzetű székely gyermeknek. A gyémántmisés Ervin atya, a ferences rendi kolostor vezetője elmondta, célja a ferences kolostor rendbetétele, amihez családi birtoka is fedezetet jelent, valamint magas nyugdíja, amit a kolostorra fog költeni. A szárhegyi kolostort Kájoni János kezdte el építeni. 1951-ben deportálták innen a barátokat, akik részben deportálásban, részben börtönökben haltak meg, de néhányan még visszajöttek. A Hunyad megyei gyermekvédelmi hivatal nem tűrte meg, hogy más megyékből való gyermekeket gondozzanak a dévai házban, ezért Hargita megyében is beindították a gyermekotthont. A napokban befogadtak egy ötgyermekes családot is Csíkszentdomokosról. A Szent Ferenc Alapítvány adományokból él, nem támogatja sem a román, sem a magyar állam. Időnként pályázatok útján segítséget kapnak építkezésekhez, tatarozásokhoz, felszerelésekhez, de a támogatások java része adományokból áll össze. /Gál Éva Emese: A Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi hálózata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2005. április 2.
A gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekvédelmi Központ a dévai Szent Ferenc Alapítvány filiája. Szárhegyen a házigazda, P. Ferencz Ervin atya elmondta, hogy a kolostor télen üresen állt, így alkalmas volt arra, hogy a székelyföldi gyermekeket befogadja. Hunyad megyében ugyanis a hatóságok nehezményezték, hogy Déván székelyföldi gyermekeket is befogadtak. Lakást, napi négyszeri élelmet és sok szeretetet biztosítanak a gyerekeknek. Igyekeznek az iskola számára előkészíteni őket, hiszen nagyon gyenge előképzettséggel rendelkeztek. Még mindig rendezetlenek a birtokviszonyok, de részben sikerült visszaszerezni az egyház birtokait. (Egy telkünket azonban a főút mellett átadták az ortodoxoknak.) Az épület fenntartása, a fűtés, villany, víz nagyon sokba kerül, az intézménynek pedig semmi biztos jövedelme nincs. Az alapítvány a gondviselésre hagyatkozik, elsősorban Ausztriából és Németországból kapnak segítséget. A rászoruló gyerekek csak iskolaidő alatt vannak Szárhegyen. Nyáron ugyanis a kultúráé, a művésztáboroké a szárhegyi kolostor. /Takács Éva: Ajándék a Szent Ferenc Alapítvány szárhegyi gyerekeinek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./
2005. május 31.
Koltó 600 éves jubileumi rendezvénysorozata keretében a Bocskai Szövetség átadta idei díjait. A magyar nemzet kiemelkedő szolgálatáért alapított Bocskai-díjat idén a Háromszék szerkesztősége is kiérdemelte. Koltón május 28-án olyan neves Bocskai-díjasok tartottak előadást, mint Szűrös Mátyás, illetve Chrudinák Alajos ismert médiaszakember. Május 29-én, vasárnap az istentiszteleten az igét Tőkés László püspök hirdette, aki maga is 1996-ban megkapta a Bocskai-díjat. Idén az elismerést a Bécsben élő Antal Imre és felesége, Sebestyén Ágnes előadóművészek, Lakner Zoltán tanár, a Mocsáry Lajos Alapítvány mindenese, Bayer Zsolt publicista, Ferencz Béla ferences atya, akit páter Ervinként ismert meg a magyar közösség, és intézményként a Háromszék. Az ünnepségen a Bocskai Szövetség illetékesei bejelentették, hogy a rekecsini csángómagyar iskola támogatására a Régiók Szövetségével együtt nagyszabású gyűjtőakciót indít. /Ferencz Csaba: Bocskai-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2005. június 10.
Koltó első írásos említésének 600. évfordulója tiszteletére ünnepséget rendeztek. A főszervező, Varga Károly lelkipásztor elmondta, igyekezett méltó rendezvényeket beiktatni a programba. Megírta „A koltói egyházközség története” c. munkáját. Szerkesztett erre az alkalomra egy gyülekezeti címert, s elkészítették a gyülekezeti zászlót is. Május 28-29-én volt az ünnepség. Eljött dr. Szűrös Mátyás, aki 1989-ben a Magyar Köztársaság megalakulását bejelentette, Chrudinák Alajos, a Panoráma c. műsor egykori főszerkesztője és dr. Tőkéczki László, a kiváló történész. Az ünnepség idején zajlott le a Bocskai Szövetség díjainak átadása. Idén többek között a Bécsben élő Antal házaspár kapott díjat, a gyergyószárhegyi plébános, a 84 éves erdélyi Ferencz Béla, azaz Ervin atya, akit háromszor ítéltek halálra, s kilenc évet töltött kommunista börtönökben, továbbá Lakner Zoltán, az Orbán-kormány helyettes államtitkára, aki a Mocsáry Lajos Alapítvány, a nemes magyar célok megvalósításának támogatója volt, azután Böjte Csaba atya és Bayer Zsolt, akit nem is olyan régen kitiltottak Romániából. /Tamási Attila: Hit és megmaradás. Hatszáz év Koltó első írásos említésétől. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 10./
2005. augusztus 20.
Gyergyószárhegyen a művésztábor Kapcsok néven kezdődik, s immár 31. alkalommal érkezhetnek művészek – 1990 után a világ minden sarkából – Kelet-Közép-Európa egyik legjobb nevű művésztelepére. Augusztus 18-án a Ferenc-rendiek kolostorának ebédlőjében Kassay L. Péter, az alkotóközpont igazgatója, P. Ervin atya, Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, Gáll Péter polgármester és Siklódi Zsolt grafikus, a tábor művészeti vezetője köszöntötte a megérkezetteket. /Bajna György: Megnyílt a Kapcsok Alkotótábor Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./
2005. október 21.
„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./
2005. november 2.
Kolozsváron november 11-én levetítik Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című 1956-os dokumentumfilmjét. Kolozsváron a Korunk folyóirat szervezte történészkonferencia résztvevői láthatják először a filmet, majd este a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületében tartanak nyilvános vetítést az alkotók részvételével. A dokumentumfilm középpontjában a Szoboszlay-ügy áll. Szoboszlay Aladár és hívei az ötvenes évek derekán egyidejű forradalmat akartak kirobbantani Magyarországon és Romániában, egy új közös román–magyar államalakulat, a Confederatio létrehozásáért. Tíz fiatalt – köztük Szoboszlayt – a temesvári bíróság halálbüntetésre, negyvenhetet évtizedekig tartó kényszermunkára, illetve börtönre ítélt. A film egyik szereplője az a Stefano Bottoni történész, aki a Szekuritáté dossziéiban talált háttér-információk nyomán elkezdte feltárni a történteket. A filmben megszólal a gyergyószárhegyi Ferenc Ervin atya, aki ismerte a tervezet előkészületeit, valamint Szoboszlay Aladár testvére is. /Márton Éva: Terítéken a Szoboszlay-ügy. = Krónika (Kolozsvár), nov. 2./
2006. június 19.
Június 18-án Gyergyóditróban, a Székely Népgyűlésen Csapó József köszöntője után Madaras Albert, a ditrói székely tanács alelnöke, majd Kovács András, a ditrói Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Köszöntőik után Gazda József tanár, író foglalta össze a székely nemzet történelmének legfontosabb eseményeit. Erdélyi magyar nem ismerte a hazátlan szónak azt a csúfolódó változatát, amelyet nekünk, őshonosoknak szülőföldünkön annyiszor a fejünkhöz vágnak a nemrég ide érkezettek – emelte ki a szónok. – Bűnné vált anyanyelvünk, bűnné a másságunk, jogfosztott nemzetté váltunk, kisebbség lettünk a többségben, – fogalmazott, hozzáfűzve: elegünk volt a két kislépés előre, húsz nagy lépés hátra politikából. – Európában minden őshonos népnek joga van az önrendelkezéshez, az autonómiához – zárta eszmefuttatását Gazda József. Ezután a széki székely tanácsok vezetői ismertették közösségeik határozatait, P. Ferencz Ervin templomigazgató, Ferenc-rendi szerzetes pedig a Volt Politikai Foglyok Szövetsége gyergyói fiókja nevében szólt az egybegyűltekhez. A Csapó József által felolvasott határozat néhány főbb pontja: tényleges szabadságot és egyenlőséget Székelyföldön; esélyegyenlőséget minden elismert vallási felekezetnek; demokratikus jogállamiságra jellemző társadalmi-politikai rendszert; a tulajdonjog szavatolását. Felszólítja az SZNT-t, ha a fentiekkel nem születik megállapodás, hívjon össze 2006 őszén székely nemzetgyűlést, hogy az döntsön önrendelkezési jogának módjáról. Gergely István címzetes esperes felkérésére a széki székely vezetők egyezséget írtak alá. /Bajna György: Tárgyalásokat sürget a határozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./ Gyergyóditróban a Székely Nemzetgyűlésen több ezer ember gyűlt össze. A rendőrök szerint másfél-kétezren lehettek a résztvevők, más vélemények szerint mintegy ötezren, Csapó I. József, az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ elnöke ugyanakkor azt állította, hogy több mint tízezren voltak jelen. Az összejövetelen elfogadták a Székely Nemzetgyűlés határozatát. Ebben követelték, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, továbbá hogy Románia elnöke, parlamentje és kormánya szeptember 30-ig kössön megállapodást az SZNT-vel Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásáról. Amennyiben ez nem jön létre, az SZNT-nek újabb Székely Nemzetgyűlést kell összehívnia. A határozat szerint az SZNT követelje a trianoni békeszerződést aláíró nagyhatalmaktól az erdélyi magyarság, a székelység 86 éve tartó jogfosztottságának orvoslását. Követelni kell az ENSZ-től és az Európai Uniótól Székelyföld autonóm státusának nemzetközi egyezmény általi szavatolását. Felkérték a mindenkori magyar kormányt, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómiatörekvései fölött. Nem volt jelen Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. A tömegben elvegyülve ott volt Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem képviseltette magát, magánemberként azonban a résztvevők között lehetett látni Sógor Csaba szenátort és Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét. /Határidőt szabott az SZNT a román kormánynak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./
2006. június 26.
A budapesti Szent István bazilikabeli búcsúztatása után szülőfalujában, Gyergyószárhegyen köszöntek el július 24-én utolsó útján Bartis Ferenc költő, író, újságírótól rokonai, jó barátai, ‘56-os sorstársai, író barátai. – Mostantól fogva az egész világ ismeri Szárhegy nevét – foglalta beszédébe Ferencz Ervin házfőnök, ferences szerzetes. – Hite éltette a legnagyobb kínzások között is, adott neki erőt, kitartást, vigasztalást és hősiességet akkor is, amikor minden kecsegtető ajánlat ellenére is ellen tudott állni a politikai csábításoknak. Vállalta az összmagyarság napi gondjait az egész világon. Szüleinek csodálatos emléket állít az írásaiban, férfikorában sem szégyellt kezet csókolni nekik. Mert élt benne az ősi törvény. Ember volt azokkal szemben is, akik meggyötörték, megalázták emberi mivoltában – búcsúztatta a szerzetes. Kis emléktárgyakkal, írásokat rejtő, sírba tett papírokkal búcsúztak tőle tisztelői, köztük az író fia, az íróként Magyarországon és nyugatabbra is elismert Bartis Attila. Bartis Ferencet először halálra ítélték, majd ezt több évtizedes börtönbüntetésre változtatták. Tíz évet töltött romániai börtönökben. 1984 óta Budapesten élt. Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), Az összmagyar eszme (2005). /Barabás Márti: Hazatért Bartis Ferenc. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./
2006. augusztus 5.
Augusztus 9-14-e között rendezik meg a II. EMI-tábort. A nemzeti ifjúság táborát az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezi a Gyergyószentmiklós melletti 4-es kilométernél. A fő témakörök: 1956 Belső-Magyarországon és Erdélyben (előadók Wittner Mária halálraítélt szabadságharcos, Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, Lay Imre egykori EMISZ-es, Vekov Károly történész), Dél-Tirol autonómiájának kivívása (Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász), nemzetpolitika (Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke, Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Gergely István csíksomlyói esperes-plébános és Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke), egyeztető autonómia-kerekasztal (Ferencz Csaba SZNT, Gazda Zoltán MPSZ, Kónya-Hamar Sándor RMDSZ, Sógor Csaba RMDSZ, Szilágyi Zsolt EMNT-MPE, Toró T. Tibor EMNT-RMDSZ). További előadások is lesznek, például a békási-szorosi román betörésről Raffay Ernő, a délvidéki magyarság mindennapjairól Maurer Oszkár, a Szoboszlay-perről Vekov Károly és Ervin atya, a nagycsaládosok kérdéséről Csíki Sándor, az erdélyi ’56-ról Lay Imre, a ’70-es és ’80-as évek román-magyar kapcsolatáról Vincze Gábor, Wass Albertről Bartha József, az önálló állami magyar egyetemről Hantz Péter és Kovács Lehel, az 1940 és 1944-es honvédő harcokról Illésfalvi Péter, a felvidéki magyar életről Duray Miklós, Székelyföld etnikai térképéről Boér Hunor, a magyarság jogvédelmi harcáról Gaudi-Nagy Tamás. /(Ferencz): Nemzetpolitika, íjászat és nemzeti rock (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./
2006. szeptember 23.
Kisiratoson a római katolikus templomban az aradi és a vingai esperességek papságának jelenlétében szeptember 22-én tartották a tíz évvel ezelőtt elhunyt páter Godó Mihály /1913-1996/ jezsuita szerzetesre emlékező szentmisét. Közreműködött Túri László nagyprépost, volt kisiratosi plébános, valamint páter Ferencz Ervin ferences szerzetes, Godó atya volt börtöntársa és barátja. Godó Mihály összesen 18 évet ült börtönben. Dobogókőn az egykori Kádár-villát – amit a jezsuita rend visszaigényelt – páter Godó Mihályról nevezték el. A szertartás végén Balczó András többszörös öttusa olimpiai bajnok, 12 gyermek édesapja, jó barát is méltatta Godó atya érdemeit. /(b): Godó atyára emlékeztek Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./
2006. november 6.
Soha nem felejtjük el az 50 esztendeje vérbe fojtott forradalmunkat, 1956–2006 – ez a mondat állt a meghívón, plakáton, mely Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház szomszédságában felállított kopjafa november 4-i avatására hívott. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében – az emlékoszlop a platform érdeme – Katona Ádám tartott emlékező beszédet. Meghatottan elevenítette föl november 4-ét, a magyar forradalom elfojtását, a szabadságharcok győzelmeit, azután a megtorlást. Ezekre az eseményekre, letartóztatottakra, áldozatokra és mártírokra kell emlékezni. A kopjafán, melyet Pálffy Béla készített, a Pro patria pro libertate felirat látható. Rákerül még az oszlopra Erdély címere, illetve egy évszám: a székelyek első említésének dátuma – ezután kap egyházi áldást Ferencz Ervin atyától, aki maga is elítélt volt. A koszorúzásokat követően a Művelődési Házban megtartott emlékműsor keretében diákok szavalatait hallhatták a jelenlévők. /Barabás Blanka: Minden erdélyi áldozat kopjafája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 6./
2006. november 6.
November 4-én Aradon a városháza dísztermében emlékeztek az 1956-os forradalomra. A meghívottak – Ferencz Ervin minorita szerzetes, Mózes Árpád ny. evangélikus-lutheránus püspök, Karczagi Sándor ny. református lelkész –1956-os elítéltek (méghozzá évtizedekre vagy életfogytiglanra), s mindhárom pap. Mindhármuknak köze volt Aradhoz (itt, vagy a környéken szolgáltak), ráadásul a beszélgetést irányító Koczka György temesvári újságíró maga is 1956-os elítélt volt. Mózes Árpád határozottan állította: miután a börtönben megtapasztalta, milyen mérhetetlen gonoszságra, egyszersmind milyen önfeláldozásra képes az ember, kiszabadulása után egészen más emberként lépett a szószékre. Ferencz Ervin atya leszögezte: A múltról beszélünk, de a jövőt akarjuk. /“A múltról beszélünk, a jövőt akarjuk”. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./
2006. november 27.
Ünnepség keretében szentelte fel Ferencz Ervin ferences szerzetes a Gyergyószárhegyen levő Ferenc-rendi kolostor szomszédságában a gyermekotthont. A felújítást külföldi és hazai adományokból finanszírozták, az épület bútorzatát pedig a magyarországi szarvasi Vajda Péter Szakközépiskola és a szintén szarvasi Emberöltő Alapítvány adományozta. A nevelőotthont a kolostor neves polihisztoráról, Kájoni Jánosról nevezték el. Az ünnepi szentmisén Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője hangsúlyozta, szükséges vidéken is segíteni a gyermekeket, hogy Isten adta tehetségükben kibontakozhassanak. Kifejtette, össze kell fogni a gyermekek érdekében, és nem engedhetjük meg, hogy egyetlen kiskorú is elkallódjék. Böjte atya értesülései szerint Hargita megyében jelenleg 6000 olyan gyermek él, akit beírattak az első osztályba, de nem végezte el a nyolcadikat. /Jánossy Alíz: Kájoni János nevét viseli a gyermekotthon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./ A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 13. napközi otthonát szentelték fel a gyergyószárhegyi ferences kolostor udvarán. Országszerte 1500 emberpalánta gondozását vállalta eddig az alapítvány, közülük mintegy hatszáznak otthont is biztosítanak. Az alapítvány a román államtól eddig nem sok támogatásra számíthatott. Szárhegyen Csergő József és hitvese, Hajnalka gondjaira negyven gyermeket és serdülőt bíztak. A hálószobákat szarvasi adakozók bútorozták be. A szarvasiak több mint tíz esztendeje támogatják Böjte Csaba törekvéseit. Böjte Csaba elmondta, hogy a tizennégy esztendő alatt az alapítvány gondozásában felnőttek közül egy lélek sem kallódott el. December 3-án újabb otthont avatnak: Kovásznán. A tizennegyediket a sorban. Ez már a magyarországi és romániai személyi jövedelemadóból leírható 1%-os támogatásokból született. /Bajna György: A tizenharmadik otthon. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./
2007. november 15.
Aradon a Jelen Házban november 14-én volt az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az In memoriam 1956 és a pécskai Kálmány Lajos Egyesület szervezésében az 1956-os megemlékezések utolsó rendezvénye, a Wittner Mária ‘56-os forradalmárral és halálraítéltjével, a FIDESZ jelenlegi országgyűlési képviselőjével tartott találkozó. Az összejövetelnek – váratlanul – egy másik vendége is volt: Ferencz Béla ferences szerzetes (Ervin atya), az 1956-os Szoboszlai-per egyik vádlottja. A rendezvény bevezetőjeként Baracsi Levente aradi református lelkész olvasta fel Albert Camus híres 1956-os írását a magyar forradalomról /A magyarok vére/, Jámbor Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnöke köszöntötte a vendégeket. Wittner Mária a forradalomban való részvétel egyéni, emberi vonatkozásaira helyezte a hangsúlyt, harcostársai emlékét felidézve beszélt arról a küzdelemről, amelyet a kivégzett hősök becsületének helyreállításért folytatnak ma is, amikor “még nem valósult meg az igazi rendszerváltás”. Ervin atya, aki a magyar forradalom kitörését Arad közelében, Máriaradnán érte meg deportálásban, ugyancsak személyes élményeiről beszélt, a Szoboszlai Aladárral való kapcsolatáról, amelynek következményeként súlyos börtönbüntetésre ítélték. A találkozót záró utolsó gondolatként Ervin atya így fogalmazott: “hajlandók vagyunk megbocsátani, ha bocsánatot kérnek tőlünk”, Wittner Mária pedig így folytatta: “A hóhér elvárja áldozatai bocsánatát, de ő képtelen megbocsátani. A kérdés: miért kellene megbocsátani, és kinek?” /Az 1956-os aradi megemlékezések zárómozzanata. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./
2007. december 18.
Október hatodika nem ünnep! A halált nem lehet ünnepelni! Mégis ünnepnek lehet nevezni. Az aradi tizenhárom tábornok az utódok üdvéért vállalta a mártíriumot. Ezen a gyásznapon nem látni szomorúságot az arcokon! Mindenkit a kegyelet indított ide a Maros-partra. A tiltások korszakában nem hangzottak el itt beszédek, de a némán ölelkező tekintetek többet mondtak, mint a legszebb szónoklatok írta Csép Sándor. Az “Aradi tizenhárom” szoborcsoportja 80 évvel ezelőtti szétverése után újra áll. Szomszédságában felépült a Jelen Ház, az aradi magyar kultúra egyik redivivusza... És közeleg október 23-a. Pár nap múlva, november 4-én újabb nemzeti gyász emléke szakad reánk. Hosszú a kivégzettek és súlyos börtönre ítéltek névsora. Szoboszlay Aladár, báró Huszár József, báró Bánffy István, Ábrahám Árpád, dr. Fantanaru Alexandru, Orbán Károly, dr. Kónya István Béla, Tamás Imre, Tamás Dezső, Lukács István József, Ferencz Béla (Ervin atya)... El lehet hagyni ezt a földet? Ezt a földet, amelyet hazává és otthonná szentel annyi nemes áldozat? /Csép Sándor: Év végi merengő. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./
2008. január 7.
„Rafi Lajos verseit olvasni időutazás”, állapította meg Kemény István budapesti író Gyergyószárhegyen, a csatornakészítő roma költő Földhöz vert csoda című első verseskötetének bemutatóján. Rafi Lajost /sz. Marosvásárhely, 1970/ egyéves korában költözött Gyergyószárhegyre. Több magyarországi irodalmi folyóiratban közölt verseket. Hat gyermek édesapja, és ősei mesterségéből, a bádogosságból tartja el családját. Rafi Lajos legtöbb esetben papírfecniken őrzött verseit Kemény István szerkesztette kötetbe, és a budapesti L’Hartmann Kiadó gondozásában, a magyarországi Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával jelentek meg. A költő az esten elsősorban Kemény István, Bartis Attila és András László magyarországi íróknak, valamint Márkos András képzőművésznek, Ferencz Ervin ferencrendi szerzetesnek és Danguly Ervin művelődésszervezőnek köszönte meg az őszinte hangú biztatást. /Jánossy Alíz: Vátesz és megváltó. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./
